Egy hűvös téli napon szorosan ölelték egymást a fiú és a lány.. mindketten tudták ez a kapcsolat tartós, békés, harmóniával dús, boldog, kiegyensúlyozott bizalomra épülő szerelem. Mikor elköszöntek egymástól a fiú szorosan átölelte a lány derekát fülébe súgta:
-Szeretlek bébikém! - a lány elmosolyodott és a fiú hideg ajkára csókot nyomot és engedte felszállni a vonatra. A lány egyedül maradt. Ment végig maga a sötét utcán, cigi a kezébe , hó pedig az arcába erősen hullott. Csak a fiú járt az eszébe.. másra nem tudott gondolni csak hogy szereti.. Neten beszélgettek mindennap.. a fiú felhívta a lányt minden este lefekvés előtt vagy épp mikor nem volt gép közelbe.. minden tökéletes volt !
Egy napon a lány kórházba került alergia miatt.. feküdt dagadt szemekkel a fehér, streril, idegenekkel teli szobába , fehér ágyban akkor sem gondolt másra csak a fiúra.
A lány írt a fiúnak SMS-t . Kár volt. A válasz nem volt épp a legkedvesebb válasz. A fiú reagálása semmi szeretet vagy aggódás nem mutatott. A lány elkeseredett. Telefonon keresztül a fiú azt írta
"gondolkodnom kell" .. erős vitákba torkolot az egész csevej. A lány írta a végén "ne törd magad.. hagyjuk az egészet".. a fiú erre "lehet az lesz mindenkinek a legjobb"
A lányba erősen végig futott az a tipikus lélek gyengeség ami sírásban tört ki. 3 napig sírt..
A fiú innentől nagyon lekezelően és szemét módon bánt a lánnyal.. a lány rá sem ismer a fiúra.. mai napig a gyomra görcsben áll.. elhagyatottnak , átverve érzi magát.. lelke üres, szíve erősen ver, étvágya nincs csak agyal.. agyal és agyal.. hogyan tudná elfelejteni azt akit annyira szeretett, és miért történt ez hová fajult el ez a jó , kedves kapcsolat... hogy tud egy ember hétről hétre ennyire megváltozni.
... a kérdés mai napig fenn áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése